hangulat

egy kutatásból az derül ki, hogy rossz hangulatban jobban választunk: egy egyetemistákból álló csoportot kétfelé osztottak. Az egyik tagjait -válogatott gorombaságokkal, gondolom- rossz hangulatba hozták. A másikat meg valamivel jókedvre derítették. Aztán posztereket ajánlottak nekik, választhattak és a választottat ki kellett tenniük a szobájuk falára, nem mondták meg, mennyi ideig. Fél év múlva körbejártak, és megnézték, kinek van kint a posztere. Elsöprő többségben azoknak a falán találták meg, akik rossz hangulatban választottak.
Ezért is érdemes például első randi, parlamenti választás vagy akár éttermi rendelés előtt rossz hangulatba kerülni. Sőt, voltaképpen ha folyamatosan a legjobbat akarjuk választani, akkor érdemes folyamatosan fenntartani rossz hangulatunkat.

Hétfőtől azért fizetnek, hogy azt csináljam, amit eddig csak úgy csinálhattam, hogy sokat fizettem érte.
Rengeteg pénzért kell csinálnom azt, amit eddig alig vártam hogy csinálhassak a munkaidőm leteltével, lehetőleg minden szabad percemben.
A világ rendje számomra felborulni látszik: a pénz és a szabadidő kikerül a körforgásból és felhalmozódik.
Ez is egyfajta válságot sejtet. Jaj de jó lesz, már alig várom!

tüskés pikó

Mikor Popper Pétert és Mérőt olvasok, én is mindig fene okosnak gondolom magam. Ez a tudat pedig mindig megnyugtat. Ugyanakkor irigykedésre késztet: ez a két ember olyan bámulatos könnyedséggel osztja az éceszt mindenféle, mások által -tévesen- fajsúlyosnak ítélt témákban (élet, halál, szerelem, evolúció), mintha soha nem kötné őket röghöz az élet megannyi nehézsége - a betegségtől a villanyszámla-befizetésig. Ezért kicsit gyanús is a dolog, mármint hogy ezek kóklerek, de engem azért továbbra is felfrissít. Ez van. Mindjárt idézek is egyet:

"..az ember az az evolúciós különlegesség, amelyben -az állatvilágban valószínűleg egyedüliként- megjelent a tudatosság. Ez kissé zűrös, mert bizonyos tudatosság megjelenik állatoknál is, pl egy majmot meg lehet tanítani arra, hogy megismerje magát a tükörben, egy tüskés pikót (lásd: a képen) viszont lehetetlen. (...) Az ember olyan lény, aki feltesz magának önmagára vonatkozó kérdéseket. Nem csak azt, hogy én vagyok-e az ott a tükörben (bár a válasz bonyolult, mert én vagyok egyrészt, másrészt nem én vagyok, hiszen annak nem fáj, ha fejbe verem. Vagy ha a saját fejemmel verem fejbe, akkor mégiscsak fáj, de nem annak), hanem olyanokat, hogy ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi dolgom a világban?"

És pont. Egy-null Mérőnek.

Wei Ji (kínai): a két írásjegyből álló kifejezés egyszerre jelent "válság"ot és "lehetőség"-et. A írott szó ugyanakkor nem szétbontható, a "lehetőség" írásjegye nem értelmezhető a "válság" nélkül.

Az antik mitológiák külön istent nem is rendeltek a válsághoz, ők egyből az "alkalom"-mal azonosították (caerus) a krízist. Caerust egy meztelen, olajjal bekent testű férfialakként ábrázolták, egyetlen hajtinccsel a tarkóján. Ezzel akarták kifejezni, hogy az alkalmat mennyire nehéz megfogni, folyton kicsúszik az ember keze közül.

Mi a válság alatt összeroppanunk: nincsenek feldolgozási mechanizmusok, nincs közösség, ami irányt mutat, legyen az gyász, válás, betegség. Nem tudjuk, hogyan kell kezelni. Aki viszont győzedelmesen kijön egy válságból, az szebbé, erősebbé, nemesebbé válik.

tavasz

ma reggelre valami szart kifujt belőlem az ősz! 

olyan mintha tavasz lenne, alig várom,

és nagyon jól érzem magam. fogalmam sincs mi történt de remélem nem csak estig tart...

kilátás

Van kilátás egy másik munkára. Elvileg van kilátás egy leányra is. Kilátásban van továbbá egy amerikai út, jövő év elején. Ha hosszabb távon gondolkodunk: kilátásba kerül egy minden tekintetben teljes, harmonikus élet. Aztán néha meg valami zavarja a kilátást. Lehet, hogy ez a sajátos nyugat-balkáni panoráma.