Fejfájás és fejfájás közt óriási tud lenni a különbség. Az enyém például olyan, mint egy nagyon sunyi és kérlelhetetlen futónövény, ami lassan befonja a fejem hátulját, a jobb fültő alól elindulva.
Nem érte meg: összesen egy félmosolyt inkasszálok egész éjszaka, nem nagy siker, de legalább nem kerül sokba, a számla végösszege 2500 a castroban és még 800 a gödörben.
Ja, gödör: összetalálkozom egy kellemtelen régi ismerőssel, szintén csajozós üzemmódban, vitorlásszerkó, tökéletes fejforma, cartier a csuklón, árad belőle a budai jólét. Kicsit irigylem. Aztán odalép lányokhoz, és akkor már nem irigylem. Elsomfordálok mellőle, nehogy egy rasszba helyezzenek. Csak a fejfájás ne volna: ingemen halálfejek, lassan rákerülök én magam is, mintának.
Hazafelé a Király utcán, előttem zabáló sorfal, tizenéves lányok, chipset meg mindenféle hasonló szart rágcsálnak, teljesen beletemetkezve a zacskóba. Mögöttük lépkedek, szeretem őket: nem néznek hátra, nem kell kihúznom magam. Lopva megtapogatom a hasam. Testzsír-hányadosom magas, minden bizonnyal.